Leggyakoribb pályaváltási utak

Az elmúlt évek során számos pályaváltási, vagy más néven karrierváltási úttal találkoztam. Ezek közül talán leggyakrabban az fordult elő, amikor valaki

• egyik szakterületről a másikra váltott – például marketinget HR-re, az angoltanítást angol nyelvű ügyfélszolgálati munkára cserélte
• szintén gyakori, amikor valaki multinacionális cégtől magyar tulajdonban lévő kis és középvállalkozáshoz megy dolgozni vagy saját vállalkozásba kezd
• nem ritka, hogy valaki önmegvalósítási szándékkal lép ki új területre multicégből vagy saját vállalkozásból – például lovasoktató vagy jógaoktató lesz, a természetgyógyászat vagy a művészetek területén helyezkedik el
• vannak, akik családi vállalkozásból szeretnének vállalati környezetbe kerülni, vagy közintézményből – például rendőrségtől, honvédségtől – a profitorientált szférára váltani.

Legnehezebb pályaváltási utak

Véleményem szerint a legnehezebb egy családi vagy saját vállalkozásból, illetve közintézményből multicéghez kerülni.

Ennek több oka is lehet, a teljesség igénye nélkül néhány: az önismeret hiánya, szervezeti elvárások, a cégkultúra ismeretének hiánya, nem reális elvárások a váltással kapcsolatban, felkészültségbeli és kompetenciabeli hiányosságok.

A pályaváltás sikertelenségének számos oka lehet. Két dolgot emelnék ki: az első az új szokások kialakításából fakadó nehézségek köre.

Például egy multicégtől a vállalkozói létre való váltás során merülhet fel az az új helyzet, hogy nem egy jól felépített rendszer diktálja a teendőket, nem mások mozgatnak bennünket, hanem hirtelen ránk tör egyfajta szabadság, mely ugyanakkor nagyobb felelősséggel is jár, hiszen mostantól saját magunk vezetőivé kell válnunk.

A másik problémakör a korlátozó családi minták tudatba emelésével és lebontásának nehézségeivel kapcsolatos.

Ezt tapasztalhatják például azok a harmincas éveik végén járók, akiknek a szülei a rendszerváltozáskor kerültek az ún. életközepi válság-váltásba – amiből aztán sikertelenül kerültek ki.