A karrierváltás ritkán alakul sima folyamatként, ahogyan azt az ember elképzeli. Még ha pontos képe is van arról, hogy mivel szeretne foglalkozni, hogy milyen területen tudna kiteljesedni, az élet akkor is gyakran közbeszól.

Különösen igaz ez most, amikor rengeteg ember kényszerül arra, hogy módosítsa eddig bombabiztosnak tűnő terveit, és még többen veszítik el eddigi munkahelyüket. Ilyenkor motivációként segíthet az olyan inspiráló emberek története, mint dr. Máté-Tóth Andrásé, akinek életútja számos hajtűkanyart vett, mire a sors visszavezette arra a karrierútra, amerre annak idején elindult.

Dr. Máté-Tóth András a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője. 1975-ben érettségizett egy piarista gimnáziumban, katolikus papnak készült. Földalatti katolikus mozgalom tagja volt, aminek következtében a kádári Magyarországon üldözést kellett elszenvednie, hiszen a rendszerváltás előtti világképbe nem fért bele a hit.

1982-ben kirúgták a szemináriumból, éppen az előtt, hogy diakónussá szentelték volna. 1985-ben még egy lehetőséget kapott arra, hogy a Vatikán által támogatott cseh földalatti egyház felszentelje, azonban az erfurti papnevelő intézet kápolnájában mégis úgy döntött, hogy inkább a civil életet, a kisközösségek szolgálatát választja.

Visszaköltözött Szegedre, ahol megismerkedett későbbi feleségével, akivel 1986 szeptemberében összeházasodtak. A kispapi életút megszakadását követő nyolc évben rengeteg különböző munkát végzett. Volt segédápolótól kezdve, akit „András nővérnek” neveztek a betegek, biztosítási ügynökön, raktároson és sekrestyéshelyettesen át központifűtés-szerelő mellett segédmunkásig minden. Amikor muszáj volt váltania, mert a titkosrendőrség nyomást helyezett a feletteseire, váltott. Amikor talált jobb munkát az éppen aktuálisnál, szintén.

Így fogalmaz: „a kényszer nagy tanítómester”. A szülei ügyetlen kisfiúnak tartották fiatalkorában, de számos munkája alatt rengeteg dolgot megtanult, amelyek későbbi élete során is jól jöttek. Annak köszönhetően, hogy a tsz-nél betöltött alkatrészraktárosi pozíciójára, vagy a fűtésszerelésre nem tekintett degradálóként, képes volt az ott elsajátítható tudást magáévá tenni.

Fontos volt, hogy gyorsan megtanuljon szót érteni a sűrűn változó munkahelyeken a sűrűn változó munkatársakkal. Bár a kétkezi munkáról tudta, hogy nem neki való, az emberi kapcsolatok sokszor ellensúlyozták ezt. A munkák, amelyeket végzett, nem voltak könnyűek: ötkor kelt, hogy a tsz-be kiérjen, vagy tanyákra járt biztosítást kötni olyan állatokról, amiket addig nem is látott.

A változás a rendszerváltás után érkezett, amikor lehetőséget kapott arra, hogy a Bécsi Egyetemen hátrányos megkülönböztetést elszenvedett teológusok számára létrehozott ösztöndíjprogramban részt véve, különbözeti vizsgák letétele után doktorálhasson. Ezután egy másik ösztöndíjat is elnyert habilitálásra. Huszonöt éven keresztül tanított Bécsben.

Magyarországon a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított először, majd Szegeden megalapította az ország első vallástudományi tanszékét, amelynek a vezetője lett. Számos ehhez kapcsolódó projekt áll a háta mögött, a vallástudomány területén ő az első, aki akadémiai doktor lett Magyarországon. A tudományos világba 8-10 éves késéssel érkezett, amellyel a kezdetektől tisztában volt, így extra energiabefektetéssel igyekezett behozni lemaradását.

Beszélgetésünk során hangsúlyozza: az ember az első, nem a munka. A munka nagyon fontos, de nem jelenthet mindent. Az emberi kapcsolatok azok, amelyek bármilyen nehézség is adódott az életében, átsegítették azon. Ennek a humánus szemléletének köszönhette azt is, hogy meg tudta őrizni vidámságát, és nem csinált nagy ügyet abból, hogy elméleti beállítottságának nem megfelelő munkákat kell végeznie: dolgozni kellett, jöttek a gyerekek, ő pedig tette a dolgát. Arra törekedett, hogy szeretetteljes, kiegyensúlyozott közösséget alakítson ki, az emberhez méltó kultúrát gyakorolja. Hangsúlyozza továbbá a hithez, a barátokhoz, családhoz való ragaszkodás fontosságát, akikhez visszatérve az ember fel tud töltődni belső energiával. Teljesen jogosan értéknek tekinti azt, hogy a mai napig bármilyen emberrel szót tud érteni.

De hogyan releváns e különleges ember története számunkra?

Rengeteget tanulhatunk tőle.

Története sok ponton egybecseng azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a most kialakult helyzetben szembe kell majd néznünk, a legfontosabb azonban az, hogy mi magunkban el tudjuk dönteni, hogy nyertesként fogunk kijönni belőle. Ha nem haladnak úgy a dolgok, ahogy azt ön eltervezte, teljesen rendben van, hogy frusztráltnak, dühösnek, vagy elkeseredettnek érzi magát. Azonban ne hagyja, hogy ezek az érzések maguk alá temessék! A kényszerből vállalt, átmeneti munkák során rengeteget lehet tanulni, később rendkívül hasznosak lehetnek ezek az ismeretek. Ha pedig meg tudja őrizni tettvágyát, és szemét a célon tartva halad előre, az élet vissza fogja vezetni arra az útra, ahol lennie kell.