A férfiak és a nők gyakran eltérő szakmai életutat járnak be. Azonban van egy időszak, általában a negyvenes éveink tájékán, amikor hasonló választások előtt állnak.

Kutatások szerint az emberek azt érzékeli ekkor, hogy fordulóponthoz érkezett az életük, gyakran éppen karrierjük tekintetében.

A kihívást az jelenti, hogy újraértékeljük, mi fontos igazán a számunkra, miben hiszünk.

Képesek vagyunk-e életvitelünket és szakmai pályafutásunkat olyan irányba fordítani, mely jobban megfelel belső igényeiknek?

Mi történik a negyvenes éveinkig?

Karrieren vagy szakmai életúton ma már nem kizárólag azt értjük, hogy felemelkedünk egy szervet képzeletbeli ranglétráján. Sokkal inkább kompetenciáink körének szélesítését és elmélyítését, végső soron pedig személyiségünk kiteljesítését.

A szakmai életút sokféleképpen bontakozhat ki. Vannak, akik egy adott szakterületen lépésről lépésre haladnak és szakértői vagy vezetői karriert választanak, mások nagy ívű váltások során bontakoznak ki.

Egyesek a váratlanul adódó lehetőségeket kihasználva gyors vagy éppen sajátos életpályát járnak be. A nők karrierjének alakulásában a családalapításnak jelentős szerepe van.

Az Accenture 2014-ben végzett, átfogó nemzetközi felmérése szerint az üzleti életben kulcsfontosságú szerepet betöltők úgy látják, hogy a szakmai életútjuk kiteljesítésének szempontjából – karrier tőkének nevezik a kutatási anyagban –  a tudás és kompetenciák a legfontosabb.

A férfiak és a családot nem vállaló nők általában harmincas éveik közepére megtalálják a lehetséges munkatevékenységek sokféleségében azt a területet, melyben megvalósíthatják szakmai céljaikat, fejleszthetik szaktudásukat és kibontakoztathatják képességeiket.

A gyermeket vállaló nők számára elsősorban a család jelentheti a központi életterületet. Lehet, hogy szakmai pályafutásuk egy időre háttérbe szorul, előmeneteli lehetőségeik talán korlátozottak.

A családi ügyek koordinálása azonban kiváló lehetőséget nyújt számukra, többek között szociális kompetenciáik és szervezőkészségük fejlesztésére, melyeknek később szakmai pályafutásuk során is hasznát vehetik.

40 éves korunkig meghozzuk életünk fontos döntéseit

Akár férfiak vagyunk, akár nők, harmincas éveink végére valószínűleg már meghoztuk életünk komoly döntéseit és kialakítottunk bizonyos struktúrákat (például munkahelyi és családi környezetünket), melyekbe lassan kezdünk „belegyökerezni”.

Elképzelhető, hogy személyiségünk bizonyos területei előtérbe kerültek, más területeket viszont hanyagoltunk. Azok a helyzetek, amelyek támogatók vagy éppen kihívást jelentők voltak fiatalabb éveinkben, életünk ezen időszakában esetleg korlátozóvá, unalmassá, sőt akár nyomasztóvá is válhatnak.

Lehetséges, hogy olyan szakmát választottunk, melyet korábban kielégítőnek éreztünk, mostanra azonban már nem felel meg annak az embernek, akivé azóta lettünk.

Ilyenkor valódi, belső énünk fellázad azok ellen a helyzetek ellen, melyekbe belekényszerítettük magunkat, általában biztonságunk keresése, a társadalom vagy szűkebb környezetük elfogadása miatt. Ez a belső lázadás sokféle „álruhában” megnyilvánulhat.

Lehet, hogy erős nyugtalanságot érzünk, alvászavaraink vagy rémálmaink vannak, vagy éppen látszólag váratlan, akár sokkszerű élményekkel kell szembenéznünk.

Ezeket a helyzeteket gyakran a munkaadónk közvetíti felénk, oly módon, hogy például felmond nekünk, mert fiatalabb, jobb képességekkel rendelkező munkatársakat kíván alkalmazni.

Elegünk lesz a mókuskerékből

Az is lehet azonban, hogy mi magunk hagyjuk ott a céget, mert elegünk lesz a „mókuskerékből”, melyben már jó ideje pörgünk. Ha nők vagyunk, a családalapítás miatt esetleg teljesen háttérbe szorítottuk szakmai ambícióinkat, amivel bizonyos én-részeinket hosszú időn át megtagadtunk.

Mindegy, hogy az események okozói vagy elszenvedői vagyunk, a lényeg, hogy vagy mi robbantjuk fel és feszítjük szét a körülöttünk lévő kereteket. Vagy „találunk valakit”, aki ezt helyettünk megteszi, s ekkor olyan helyzetbe kerülünk, ahol a fennálló struktúra belátható okok nélkül omlik össze.

Vannak, akik a rögzült struktúrák eme szétfeszítését drámaian élik meg, mások csendesen, de ez utóbbi eset is jelentékeny és transzformáló.

Ez a mélylélektani folyamat áll a harmincas éveink végén induló és a negyvenes éveink közepéig tartó életszakasz hátterében, melyet gyakran ún. életközepi krízisnek neveznek.

Valójában azonban ez egy lehetőség és egyben fordulópont, amely egy magasabb szintű én-kifejezést sürget, és esedékessé teszi legszemélyesebb prioritásaink újrarendezését.

Fordulópont 40 év körül: feltesszük magunknak az élet nagy kérdéseit

„Megfelel-e a jelenlegi munkám annak a személynek, akinek itt és most érzem és gondolom magam?”

„Ez volna az élet?” „Éltem én egyáltalán igazán?”

„Mi a helyzet a fiatalkori vágyaimmal, melyeket lassacskán, évről évre elnyomtam miközben a megélhetéssel és biztonsággal voltam elfoglalva?”

„Milyen mélyebb értelme volt eddig és lehet a jövőben az életemnek?”

A kihívás tehát az, hogy az életünk különböző területein – beleértve a szakmai utunkat – újraértékeljük, mi fontos igazán a számunkra, miben hiszünk és az életvitelünket olyan irányba változtassuk, amely jobban megfelel a belső igényeiknek.

Választások előtt állunk, s ez szakmai téren eddigi pályánk módosítását vagy akár egy teljesen új út választását is jelentheti. Döntéseinket befolyásolja többek között, hogy milyen családi mintákat hozunk, az életünk korábban miként alakult.

És, hogy sikerült-e a fejlődésünket és kibontakozásunkat szolgáló módon továbblépnünk a korábbi életfázisokból.

A változtatással járó nehézségek mélysége attól függ, hogy érzelmeink és identitásunk fejlődése korábban milyen mértékű zavart szenvedett és mennyire erősen tér el az életvezetésünk a vágyainktól.

Kutatások vizsgálják, hogy ennek a helyzetnek milyen kimenetele lehet. A reakciók különbözőek: egyesek képesek megújulni és új utakat találni, mások a saját értékeik és preferenciáik feltárását igénylő belső munka elől elmenekülnek.

Például a sűrű partnerváltásba vagy a különböző függőségekbe, gyakran az alkoholizmusba. Sokan teljesen lemondanak arról, hogy életüket akár megközelítőleg úgy alakítsák, ahogyan azt elképzelik.

Új döntéseket hozunk és váltunk

Egy 1995-ben, Bejian által végezett felmérés szerint azok az emberek, akik a pályafutásuk korai szakaszában inkább szakmai céljaikat részesítették előnyben, életük közepén a bensőségesebb kapcsolatok (párkapcsolat, család, gyermeknevelés) felé fordulnak.

Míg azok, akiknél ez a szempont volt korábbi választásuk alapja, a személyiségük integrálása, szakmai életük újraindítása vagy erősítése jelenti az új kihívásokat. Utóbbi helyzet elsősorban a nőkre vonatkozik, s azok számára könnyebb.

Illetve azok élik meg nagyobb eséllyel az elégedettség és harmónia állapotát, akik életük korábbi szakaszában egyszerre többféle feladatot éreztek fontosnak, s ha nehezen is, de össze tudják egyeztetni a munka, a karrier, az anyaság és a feleség szerepköreit.

Negyvenes éveinkben tehát jelentős átrendeződési folyamat zajlik mindannyiunkban.

Ez lehetőséget nyújt arra, hogy olyan döntéseket hozzunk és olyan változtatásokat valósítsunk meg, melyekkel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és egy kiteljesedettebb életet élhetünk.

Vannak, akik pályát módosítanak és teljesen új területek felé indulnak el. Mások közösségi szolgálatot vállalnak, új hobbiba kezdenek, vagy mély, intim kapcsolatokat teremtenek.

Sokan komoly önismeretre tesznek szert, melynek köszönhetően megtalálják életük értelmét. Az „életközépi krízis”, ez a sokak számára nyugtalanító és aggodalmat keltő időszak, tehát nem válság, hanem elsősorban lehetőség, mely számtalan, kifejezetten pozitív megoldást kínál.

Nem kérdés, hogy bátorságra van szükség az önmagunkkal való őszinte szembenézéshez és a változtatáshoz. De tapasztalatból tudom, megéri, hiszen amit nyerhetünk az az önmagunkra találás és egy teljesebb élet lehetősége.