A félelem normális része a munkahely- vagy karrierváltás folyamatának. Akár az ismeretlentől, a kudarctól, attól, hogy rossz döntést hoz, vagy mások mit szólnak hozzá, vagy akár a sikertől, megjelenhet az érzés. Ezt érdemes elfogadni, és ezen továbblépni. Ha megtorpan, biztosan a félelem nyer.

A munkahely- vagy karrierváltás a legtöbb emberben kelt némi feszültséget. Van, akiknek a váltás puszta gondolata is ijesztő. Azt viszont tudnia kell, hogy a félelem bármely formája a legnagyobb akadály, amely ön és az álmai elérése között áll.

A munkahely- vagy karrierváltás mindenképpen változást jelent, ráadásul hatalmas változást. Teljesen természetes, hogy felüti a fejét némi aggodalom vagy félelem. Hiszen a biztostól a bizonytalan felé kell egy hatalmas lépést megtenni, és könnyen érezheti úgy az ember, hogy nincs biztosíték arra, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan szeretné.

Ha úgy érzi, a munkahely- vagy karrierváltás gondolata félelemmel tölti el és megbénítja, tudnia kell, hogy nincs ezzel egyedül.  Mindenki megtapasztalja a félelem érzését a folyamat egy pillanatában, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez teljesen természetes. A félelem egy válaszreakció egy ismeretlen helyzetre. Ami fontos, hogy tudatosan felismerje, hogy mikor fordul ez a félelem olyan önbizalomhiányba, amely már megbénítja önt, és cselekvőképtelenné teszi.

Miért félelmetes a munkahely- vagy karrierváltás?

Egyrészt azért, mert rengeteg időt, energiát és erőfeszítést követel már maga a váltás megtervezése és az új munka vagy új karrierirány keresése. Újra kell definiálnia saját magát, másrészről pedig lehet pénzügyi vonzata is a váltásnak.

Ezért aztán hajlamosak vagyunk kifogásokat gyártani és elodázni a munkahely- vagy karrierváltást annak ellenére is, ha jelenlegi állásunkban borzalmasan érezzük magunkat, és már tisztában vagyunk azzal, hogy muszáj meglépnünk a váltást. Emellett az ember hajlamos ilyenkor a legrosszabb kérdésekkel kínozni saját magát. Mi lesz, ha elküldöm a jelentkezésemet száz helyre, és sehova sem hívnak be. Mi lesz, ha csöbörből vödörbe esem? Nem jön be a nagyobb ívű váltás (pl. vállalkozásindítás), és visszafordíthatatlan hibát követek el?

Tényleg, mi lesz?

Ezeket a kérdéseket, amelyek a legtöbbünkben felmerülnek, fontos a helyükön kezelni.

Nézzük előbb a munkahelyváltást. Ezer és egy faktor játszik közbe minden egyes kiválasztási folyamatnál. Ön csak azt tudja befolyásolni, hogy önmaga legjobb változatát mutassa meg. A kiválasztást végző személy oldaláról nem képes befolyásolni a folyamatot. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is a maximumot nyújtja, nem kizárólag önön múlik, hogy felajánlják az állást vagy sem. Így, ha nem teszik meg, nincs értelme hibáztatnia saját magát. Kevésbé értékes ember, munkaerő lesz attól, hogy nem hívták be állásinterjúra, vagy végül nem ön kapja meg az állást? Ugyan!

Mindössze annyi a dolga, hogy levonja a megfelelő következtetéseket és továbblépjen. Ha úgy érzi, nagyon nem boldogul egyedül, akkor kérheti egy karrier-tanácsadó, coach segítségét.

A másik eset a nagyobb ívű karrierváltás. Itt már nagyobb lehet a kockázat, és persze az ettől való félelem is. Gondolja át, hogy mi lehet a legrosszabb forgatókönyv! Például, nem jön be a vállalkozás, mert nem talál ügyfeleket, nem bírja kivárni, amíg beérik, idő előtt elfogy a pénze, változnak a külső, gazdasági feltételek, jön egy újabb járvány és világválság. Sorolhatnám. Millió potenciális veszélyforrás leselkedik ránk vállalkozóként (hozzáteszem, éppúgy alkalmazottként is), de ne felejtsük el, ezen kívül nincs túl sok opciónk (lehetünk még jobb esetben befektetők, esetleg eltartottak).

Hogyan enyhítheti a félelmét?

Ha munkahely- vagy karrierváltás előtt áll, és tart ettől, akkor van egypár lépés, amivel ezt a szorongást enyhítheti.

Egyrészt, vegye elejét felkészüléssel: mielőtt bármibe belekezdene, fogalmazza meg saját magának lista formájában, hogy miért szeretne munkahelyet vagy karriert váltani, és írja össze azt is, hogy mi az, ami megrémíti ezzel kapcsolatban.

A Miért szeretnék váltani? listán legyen rajta minden, az összes panasz, frusztráció, igazságtalanság, amelyet elszenved(ett). Amikor megpróbálna kifogásokat keresni, elegendő csak ezt a listát elővennie, hogy újból érzékelje: a váltás szükségessége nem kérdés többé.

A Mitől félek? listát alaposan vizsgálja meg! Mi az pontosan, amitől tart? Ezek rendszerint teljesen reális dolgok, azonban azt is fontos figyelembe venni, hogy az ilyen váltással járó kockázatok sosem kizárólag veszteséget hozhatnak magukkal.

Nevezze meg a kockázatokat, amelyek leginkább aggasztják, és tegye fel magának a következő kérdéseket:

• Mi a legrosszabb dolog, ami történhet, ha nem járok sikerrel?
• Ha ez megtörténne, mihez kezdenék?
• Hogyan tudnám minimalizálni a negatív hatást?
• Mi tehetné kevésbé rizikóssá a váltást?
• Ha apróbb lépésekre bontanám ezt a kockázatos lépést, mi lenne az első lépés?
• Mikor tudnám meglépni?

Lehetséges, hogy az a dolog, amelytől tart, és amely cselekvőképtelenné teszi, valójában egy irracionális félelem. Emlékeztesse magát arra, hogy a legtöbb dolog, ami megrémiszti, valójában nem fog megtörténni. Ha ez nem elég, akkor tegye fel még egyszer a kérdést: Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha ez megtörténne, hogyan oldaná meg, hogyan állna neki?

A legtöbb ember jóval talpraesettebb, mint amennyire magát annak gondolja. Vegye figyelembe a tényeket: már eljutott valameddig. Számtalan nehéz helyzetet oldott meg ez idáig is, és a mostani sem lesz kivétel.

Ha szégyelli, hogy fél…

Sokan tisztában vannak azzal, hogy félnek, azonban szégyellik ezt. Ennél rosszabb dolgot nem is tehetne. Ismerje fel és fogadja el az érzést, mint teljesen természetes emberi reakciót egy ismeretlen helyzetre. Nem szabad hagynia, hogy a félelem irányítsa a gondolatait. Ha folyamatosan arra megy el minden energiája, hogy azon gondolkozik, mi romolhat el, annyira bele fogja lovalni magát ebbe a lefelé vezető spirálba, hogy képtelen lesz cselekedni. Ehelyett inkább tervezzen, és apró lépésenként haladjon!

Úgy érzi, túl nagy lépés előtt áll…

Amikor úgy érzi, a váltás, amitől tart, egyszerűen túl nagy, érdemes lehet kis részekre, lépésekre bontani. Az ember hajlamos általánosságban elkerülni azokat a nagy dolgokat, amelyek megijesztik, azonban a kisebb, jól láthatóan teljesíthető feladatokat elvégzi. Így ha az ön előtt álló nagy, rémisztő feladatot felaprózza, mintegy szalámitaktikát alkalmaz rajta, az segíthet abban, hogy kiszakadjon bénult állapotából, és haladást érjen el.

Kiktől remélhet támogatást?

Egyedül átverekednie magát a nehézségen, bármilyen akadályról is legyen szó, sokkal nehezebb, mint ha azt érzi, támogatják. Ha az ember megosztja családjával és barátaival azokat a dolgokat, amelyek kihívásokat okoznak neki, olyan nézőpontokat és segítséget kaphat, amelyek megkönnyíthetik a helyzetét. Ossza meg velük a listáját és a félelmeit, és kérje a támogatásukat, és hogy emlékeztessék, miért is olyan fontos a váltás az ön számára.

Segítséget jelenthet az is, ha sokaknak beszél a terveiről. Keressen olyan embereket, akikről tudja, hogy rendelkeznek a tapasztalattal, amelyre önnek szüksége van. Használja ki a kapcsolatait, mondja el nekik, hogy mit szeretne csinálni, és kérdezze meg, ismernek-e olyan személyt, aki ezen a területen segíthet a továbblépésben.

Ha nincs olyan ember az életében, akitől tanácsot tud kérni, vagy akiben ilyen ügyekben megbízik, akkor érdemes lehet szakember segítségét igénybe vennie, hogy a váltása annyira hatékony legyen, amennyire csak lehetséges.
A munkahely- vagy karrierváltást érintő félelem és szorongás legyőzése tény, hogy belső munkát igényel, de sokat nyerhet azzal, ha dolgozik magán, és bátorságot, agilitást és kitartást merít. Például abból, hogy átgondolja azt is, hogy mit nyerhet, ha meglépi a váltást. Javaslom, erről is írjon egy jó hosszú listát!

És ha sikerült magát érzelmileg átbillenteni az oké, kész vagyok arra, hogy tegyek néhány lépést oldalra, akkor tegyen meg néhány apró lépést. Ha pedig egy picit is halad, akkor a cselekvés győzni fog a félelem felett. Amint felismeri, hogy a félelem egy reakció, amivel magát óvja, képes lesz meghozni a döntést és lépni. Először csak óvatosan, kicsiket, aztán ahogy az élet visszaigazolja, hogy jó irányban halad, egyre bátrabban. Megéri!