Kovács Rékával beszélgettem, aki nem egy tipikus szakmai életutat választott magának. Ismerkedjünk meg vele és az általa preferált munka- és életstílussal, amit egyre többen követnek nálunk is. Portfóliókarriernek, vagy más néven párhuzamos karriernek nevezzük az a szakmai életutat, amit megvalósított.

Több részmunkaidős tevékenységet is végzel. Te döntöttél így, vagy ez csak így alakult?

Szerintem valahol a kettő találkozásáról van szó. Én is szerettem volna első körben részmunkaidős munkát vállalni, merthogy több dolog érdekelt, és még nem tudtam, hogy mire mennyi időt akarok szánni.

A munka, amit találtam, részmunkaidősnek is volt meghirdetve, ami tökéletesen passzolt ahhoz, amit szerettem volna. Amit ezenfelül még bevállaltam, az szintén egy részmunkaidős tevékenység, ami teljesen más szükségleteket elégített ki az életemben.

Milyen jellegű munkák ezek?

Produkciós asszisztensként dolgozom. Ez különböző irodai munkákat, koordinációs feladatokat, táblázatkezelést, közösségimédia-kezelést jelent. Gyakorlatilag minden olyan feladatot, amire egy kis cégnél nincs külön ember dedikálva. Ebből fedezni tudom a mindennapi megélhetésemet, például albérlet díjat, étkezést.

Emellett pedig be tudtam vállalni egy önkéntes recepciós munkát egy közösségi irodában, amiért cserébe helyet biztosítanak. Mivel egy nagyon pici albérletet vettem ki, ez kifejezetten kellett ahhoz, hogy legyen egy hely az életteremen kívül, a saját alkotótevékenységemhez.

Embereket fogadok, eligazítom őket a közösségi munkarészlegben, illetve rendezvényekhez készítem elő a teret. Néha kávéfőzős-kedvesen mosolygós, néha berendezős, némi adminisztrációs vonzattal. A munka maga rettentő egyszerű, viszont nagyon inspiráló a közeg. Hiszen egy közösségi irodában nagyon sok ember fordul meg, aki szabadúszó vagy a vállalkozását egyengeti.

Amire én szerettem volna ezt a helyet használni, mint munkatér, az a saját később kibontandó szabadúszós, alkotós, illusztrációs karrieremnek a vonala.

Akkor számoljunk egy kicsit: hány órát dolgozol, amiért pénzt is kapsz, és mennyit önkéntesként?

A produkciós asszisztensi munka 3 x 8 óra, vagyis 24 óra. A közösségi irodában recepciósként heti 4-5 órát dolgozom ezen felül (ezért hellyel fizetnek).

A helyzet úgy alakult azonban, hogy egyelőre a saját dolgaimmal keveset foglalkozom. A közösségi irodában van ugyanis egy havi megrendezésű rendezvénysorozat, aminek az egyik önkéntes szervezője lettem. Ez még körülbelül havi 20 óra.

Tehát akkor ez már egy negyedik tevékenység…

Igen. Az egyik részmunkaidős, amiért fizetést kapok, van két önkéntes és egy saját alkotói.

Mennyire gyakori, hogy valaki ma Magyarországon heti szintre lebontva kb. 15 órányi önkéntes munkát végezzen?

Ez nem átlagos.

Miért csinálod?

Egyrészt azért, mert sok olyan dologban vehetek így részt, amit nagyon szeretek.

A rendezvényszervezős önkéntességnek az a lényege, hogy egy olyan közösséget építünk, ami eddig nem volt. Nekem is hiányérzetem volt, sok mindenki másnak is hiányérzete volt.

Majd szeretnénk ezt egy pénztermelő tevékenységgé átformálni. Csak jelenleg még egyikünknek sincs annyi pluszenergiája és ideje, hogy ezt meg tudjuk tenni. Azt gondolom, hogy ha ebben kitartunk, akkor mondjuk jövőre elkezdhetünk ténylegesen pénzt is keresni vele.

Most gyakorlatilag ingyen kipróbáljuk, hogy mely csapattagokkal lehet együttműködni. Mert aki már most, szerelemből nem tudja beletenni az idejét-lelkét, az valószínűleg később sem úgy fog benne dolgozni. Rájövünk a csapatdinamikára, rájövünk, hogy mit lehet ebből kihozni.

Erre az egészre én most befektetésként gondolok. Úgy tanulok, hogy valamit csinálok. Van, ahol fizetésért, van, ahol nem fizetésért.

Az önkéntes munka befektetés?!

A másik önkéntes dolog úgy indult, hogy helyet szerettem volna, meg rálátást a közösségi irodai munkára. A helyet nem használom ki, viszont olyan kapcsolatokat építek, ahonnan jöttek már be megrendelések a saját illusztrációs vonalra.

Itt barátságok épülnek, kapcsolatok. Van, aki azt mondja, hogy „tessék, itt ez a tér, állítsd ki a munkáidat”. Van, aki azt mondja, hogy „figyelj, mi lenne, ha együttműködnénk, mert lesz egy projektem fél év múlva”. Ezek olyan emberek, akikkel másképp nem kerültem volna kapcsolatba. Tehát ez úgyszintén gyakorlatilag egy befektetés.

Nekem jelenleg lelki béke, jó érzés, és kapcsolati tőke szempontjából is megéri a közösségi irodában lenni. És nem tudom, hogy mikor lesz ebből materializált jövedelemforrás, de ezt most nem adnám fel.

A portfólió karrier, amilyen a tied is, kinek való?

Én az én korosztályomat látom jobban. 30 évesként, a 24–35 évesek között van rengeteg ismerősöm. Azt látom, hogy ez nekik nagyon imponál. De nem gondolom különben, hogy ez korosztály-specifikus lenne.

Inkább életszakasz-specifikus. Mert nyilván más preferenciákkal rendelkezik az, akinek tinédzser gyermekei vannak, mint az, akinek most született kisbabája vagy főiskolás, most megy egyetemre. Más igényeik vannak.

Szerintem annak is való, akinek a rugalmasság a fontos, és nincs szüksége egy konkrét életritmusra. Nekem soha nem volt egy olyan ritmusa az életemnek, hogy például minden reggel hétkor felkelek, végigcsinálom a napomat, aztán van egy esti rutinom, meg van egy heti rutinom.

Nekem ez nem volt, mióta kikerültem a főiskoláról, és nem is volt rá igényem. Töprengek rajta, hogy vajon jobban tudnám-e működtetni az életem, hogy ha lenne. Nem vagyok benne biztos, mert ez nekem így kényelmes.

De azt gondolom, hogy ha valakinek ez nagy szükség és biztonság, akkor ez a fajta munka és életritmus nagy kihívás lenne számára. De lehet, hogy működik, mert ez csak a kipróbálás után tudható. De kipróbálás után mindenképp felül kell vizsgálni, hogy ez megéri vagy nem, segít vagy árt.

Mit tanácsolsz azoknak, akiknek a munkája taposómalom?

Szerintem elsősorban az a legfontosabb, hogy miért vált az ember. Mi az, ami a jelenlegi munkájában nincs rendben. Azt kell tisztán látni, hogy miért szeretne ebből kitörni, és hogy ha meg tudja magában találni azokat, amivel a félelmeit kipipálja, a blokkokat feloldja, akkor sokkal könnyebb lesz a váltás.

Szerintem feltétlenül meg kell találni annak a módját, hogy az ember lélegezni tudjon. Ne csak úgy kirobbanjon, és aztán pánikban teperjen az első adandó munka után. Minél inkább kapaszkodunk valamibe, hogy ebből kell kikaparnom mindazt, amit szeretnék, az sokkal nehezebb. Szerintem kell valamennyi anyagi biztonság. De az anyagi biztonság nagyon sok mindent jelenthet.

Annyi mindent akarunk belehajtogatni a mindennapokba, amire nincs is szükség. Ami nem kell, csak kényelmes, vagy optimális, vagy vágy. De nem fontos. Például imádok könyveket venni. De nem vásároltam könyvet két éve, mert amikor utaztam, akkor nem fért bele a hátizsákomba, most meg nincs hova tenni. Így most kölcsönkérek. Az olvasási igényem ki van elégítve.

Az a fontos, hogy olvassak, nem az, hogy birtokoljam azt a könyvet. Ugyanígy egy csomó igényt felül lehet írni és megkeresni benne azt, ami lényeges. Az a fontos, hogy nekem időm legyen, vagy az a fontos, hogy arra legyen időm, amit szeretek csinálni. Lehet, hogy valaki fizet nekem azért, amit szeretek csinálni, csak meg kell találnom, hogy ez nekem hogy áll össze.

Karrierváltás szempontjából mire érdemes figyelni?

Szóval első körben lényeges ez az önvizsgálat: miért akarok váltani, és ez mit ér meg nekem. Hajlandó vagyok-e az első fél évben kevesebb pénzből megélni? Stresszel-e engem az, hogy ha több helyre kell bejárnom?

Vannak olyan kollégáim, akik több részmunkaidős pozícióban dolgoznak, mert mindenhol csak részmunkára vették fel őket. Ez részükről extra sakkozást jelent, hogy össze tudják hozni. Én is dolgoztam 2-3 helyen egyszerre, mert azt gondoltam, hogy így rugalmasabb leszek, mert van egy hét, ami lazább, és van olyan hét, amikor majd meghalok.

De ez nekem szabadságérzetet adott. Valójában azon a héten, ami „meghalós” volt, többet dolgoztam, mint bárki, aki normál munkarendben volt. Nem hiszem, hogy ez mindenkinek való.

Mik az elképzeléseid, hogy írnád le azt a célt, ami ott lebeg előtted a jövőben?

Azt gondolom, hogy én nem vagyok alkalmas arra, hogy egy dolgot csináljak, még akkor sem, ha ez az egy dolog le tud fedni nagyon sok különböző szeletet. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem tudok egy helyre fókuszálni és ott 200%-ot beletenni. Hanem sok különböző helyre teszek bele 120%-ot.

Szeretnék majd egy olyan helyet, ami egy közösségi tér vagy oktatási központ. Közösségi jelleggel alkotókkal dolgozik. Coaching van benne, ahol képezni lehet olyan dolgokra alkotással foglalkozó embereket, amire amúgy nem képzi őket senki.

Egy ilyen közösség megteremtését és éltetését tudnám elképzelni magamnak. Ahol én mint közösségteremtő és alkotó is részt veszek. Alkotásra alkalmas teret létrehozni, ahol össze lehet kötni embereket és oktatni lehet őket. Hogy nekem is itt kell-e alkotni, az majd kiderül. A lényeg, hogy itt minden meg legyen teremtve, ami az alkotni vágyók számára az alkotáshoz kell.